Előbb vagy utóbb megtanul nevetni a szívem,
Bár jobbra-balra dobálták már.
Nehéz ez az élet, babám,
Kemény, mint a vas, de józannak kell maradni.
Na és? Ez lenne a szerelem? Számos arca van, babám.
Isztambul,
Pásztor, aki
Félelem és szégyen nélkül szeret.
Munkája tengernyi a rózsaszín tavaszban.
Nem létezik élet költségek nélkül,
De én megfizetem, mert ezt a mesét a szerelem írja.