✕
Πρωτότυποι στίχοι
Un automne à Paris
À l'amie qui est tombée,
Une chanson sur les lèvres,
Ensemble nous chanterons,
Main dans la main.
Pour tous ceux qui sont tombés,
Pour tous ceux qui ont pleuré,
Ensemble nous resterons,
Main dans la main.
Pour Paris, ses quais, sa brume,
La plage sous ses pavés,
La brise qui fait danser,
Ses feuilles mortes.
Paris, ses flâneurs, ses ombres,
Ses amoureux qui roucoulent,
Ses bancs publiques, ses platanes,
Ses feuilles mortes.
Paris qui s'éveille à l'aube,
Deux cafés noirs en terrasse,
Un jardinier qui moissonne
Ses feuilles mortes.
À l'amie qui est tombée,
Une chanson sur les lèvres,
Ensemble nous chanterons,
Main dans la main.
À ceux qui se sont battus
Pour que Paris reste libre,
Que Paris reste Paris
La tête haute.
Aux hommes qui sont venus
Des quatre coins de la terre,
Dans l'unique espoir de vivre
La tête haute.
Aux femmes qui ont subi,
Humiliations et violences,
Pour avoir osé garder
La tête haute.
Pour tous ceux qui sont tombés,
Pour tous ceux qui ont pleuré,
Ensemble nous resterons,
Main dans la main.
Nous reprendrons les accents
Des aînés qui ne sont plus.
Leurs mots au milieu des nôtres,
Nous chanterons.
« J'ai deux amours »
« Douce France »
« Non, je ne regrette rien »,
« Ami, entends-tu », « Paname »
Nous chanterons.
Dans la langue de Racine,
De Senghor, d’Apollinaire
De Proust, de Kateb Yacine,
Nous chanterons.
À l'amie qui est tombée,
Une chanson sur les lèvres,
Ensemble nous chanterons,
Main dans la main.
À vous tous qui gardez foi
En la dignité de l'Homme,
Dans tous les pays du monde
Et pour toujours.
L'avenir vous appartient,
Il vous donnera raison,
Il sera à votre image,
Et pour toujours.
Vous pourrez voir refluer
Le fanatisme, la haine,
L'aveuglement, l'ignorance,
Et pour toujours.
À l'amie qui est tombée,
Une chanson sur les lèvres,
Ensemble nous chanterons,
Main dans la main.
Pour tous ceux qui sont tombés,
Pour tous ceux qui ont pleuré,
Ensemble nous resterons,
Main dans la main.
Que jamais plus la terreur
Ne vienne souiller nos villes,
Ni jamais jamais la haine
Souiller nos cœurs.
Que la musique demeure,
Dans nos rues comme en nos âmes,
Pour toujours un témoignage
De liberté.
Υποβλήθηκε από 
Lolaska στις 2016-01-08
Lolaska στις 2016-01-08Μετάφραση
Egy ősz Párizsban
A barátnak, aki elesett,
Egy dallal az ajkain,
Együtt fogunk énekelni,
Kéz a kézben.
Mindazok számára, akik elestek,
És azok számára, akik sírtak,
Együtt fogunk maradni,
Kéz a kézben.
A Párizsi mólókra köd terül,
A macskakövek melletti strandon
A szél vadul táncoltatta
A halott faleveleket.
Párizs, a kóborlói, és az árnyaik,
Az ő szerelmesei akik turbékolnak,
Az ő nyilvános padjai, és a platánjai,
Az ő halott falevelei.
Párizs aki felébred hajnalban,
Két kávézó fekete a teraszon,
A kertész, aki nyírja a bokrokat
Az ő halott falevelei.
A barátnak, aki elesett,
Egy dallal az ajkain,
Együtt fogunk énekelni,
Kéz a kézben.
Azoknak, akik harcoltak
HogyPárizs szabad legyen,
Hogy Párizs Párizs maradjon
Fel a fejekkel
Férfiak, akik jöttek
A négy sarkából a földnek,
Az egyetlen reményük az élet
Fel a fejekkel
A nők, akik szenvedtek,
Megaláztatást és az erőszakot,
Volt bátorságuk kitartani
Fel a fejjel
Mindazok számára, akik elestek,
Azok számára, akik sírtak,
Együtt fogunk maradni,
Kéz a kézben.
Folytatjuk a díszítéssel
Időseknek, akik eltávoztak.
Szavaik örökre köztünk maradnak,
Mi fogjuk megénekelni.
"Kettő szerelmem van"
"Drága Franciaország "
„Nem, én nem bánok semmit”
„Barátom, hallod-e”, „Panama”
Mi fogjuk megénekelni.
Racine, Senghor, Apollinaire
Proust, Kateb Yacine,
Írók anyanyelvén
Mi fogunk énekelni.
A barátnak, aki elesett,
Egy dallal az ajkain,
Együtt fogunk énekelni,
Kéz a kézben.
Mindazok számára, akik megtartják a hitet
Az ember méltóságát,
Minden országban a világon
És örökkön-örökre.
A jövő a tiétek,
Ez ad nektek okot
Ez lesz a jövőképetek,
És örökkön-örökre.
Mi láthatjuk elapadni
A fanatizmust, a gyűlöletet,
A vakságot, és tudatlanságot,
És örökkön-örökre.
A barátnak, aki elesett,
Egy dallal az ajkain,
Együtt fogunk énekelni,
Kéz a kézben.
Mindazok számára, akik elestek,
Azok számára, akik sírtak,
Együtt fogunk maradni,
Kéz a kézben.
Hogy soha többé terror
Ne legyen és ne szennyezze városainkat,
Ne legyen soha soha utálat és
Mocsok a szívünkben.
Maradjon meg a zene,
Úgy az utcákon, mint a lelkünkben,
Egy örök vallomásnak
A szabadságról.
Ferenc Mester✕
Συλλογές με "Un automne à Paris"
| 1. | Songs about Paris Vol. 1 |
Louane: Κορυφαία 3
| 1. | Secret |
| 2. | Si t'étais là |
| 3. | On était beau |
Idioms from "Un automne à Paris"
| 1. | Fel a fejjel! |
Σχόλια
Russia is waging a disgraceful war on Ukraine. Σταθείτε με την Ουκρανία!
Περίληψη μεταφραστή
