Fernando Pessoa - Lisbon Revisited (1923) (Hungarian translation)

Portuguese

Lisbon Revisited (1923)

Não: não quero nada
Já disse que não quero nada.
 
Não me venham com conclusões!
A única conclusão é morrer.
 
Não me tragam estéticas!
Não me falem em moral!
Tirem-me daqui a metafísica!
Não me apregoem sistemas completos, não me enfileirem conquistas
Das ciências (das ciências, Deus meu, das ciências!) —
Das ciências, das artes, da civilização moderna!
 
Que mal fiz eu aos deuses todos?
 
Se têm a verdade, guardem-na!
 
Sou um técnico, mas tenho técnica só dentro da técnica.
Fora disso sou doido, com todo o direito a sê-lo.
Com todo o direito a sê-lo, ouviram?
 
Não me macem, por amor de Deus!
 
Queriam-me casado, fútil, quotidiano e tributável?
Queriam-me o contrário disto, o contrário de qualquer coisa?
Se eu fosse outra pessoa, fazia-lhes, a todos, a vontade.
Assim, como sou, tenham paciência!
Vão para o diabo sem mim,
Ou deixem-me ir sozinho para o diabo!
Para que havemos de ir juntos?
 
Não me peguem no braço!
Não gosto que me peguem no braço. Quero ser sozinho.
Já disse que sou sozinho!
Ah, que maçada quererem que eu seja de companhia!
 
Ó céu azul — o mesmo da minha infância —
Eterna verdade vazia e perfeita!
Ó macio Tejo ancestral e mudo,
Pequena verdade onde o céu se reflecte!
Ó mágoa revisitada, Lisboa de outrora de hoje!
Nada me dais, nada me tirais, nada sois que eu me sinta.
 
Deixem-me em paz! Não tardo, que eu nunca tardo...
E enquanto tarda o Abismo e o Silêncio quero estar sozinho!
 
Align paragraphs
Hungarian translation

Lisbon revisited

Nem: nem akarok semmit.
Már mondtam, hogy nem akarok semmit.
 
Ne jöjjenek itt nekem következtetésekkel!
Az egyetlen következtetés a halál!
 
Ne hozzanak fel esztétikákat!
Ne beszéljenek erkölcsrõl!
Hagyjanak békén a metafizikával!
Ne kínálgassanak nekem kidolgozott rendszereket, ne sorolják,
Mennyit lépett elõre a tudomány (a tudomány, Istenem, a tudomány!) -
A tudomány, a mûvészet, a modern civilizáció!
 
Mi rosszat tettem én a mindahány istennek?
 
Ha birtokukban az igazság, tartsák meg maguknak!
 
Szakember vagyok, de csak a szakmámra szakosodtam.
Azon kívül sült bolond vagyok, és ehhez megvan minden jogom.
Megvan hozzá minden jogom, világos?
 
Ne bosszantsanak már, az Isten szerelmére!
 
Szeretnék, ha családos, jelentéktelen, köznapi, tucatember volnék?
Szeretnék, ha ennek az ellentéte volnék, ha mindennek az ellentéte volnék?
Ha valaki más volnék, az mindenkinek a kedvére tenne,
Ilyen vagyok, legyenek hát megértõk!
Menjenek nélkülem a pokolba,
Vagy hadd menjek én egyedül a pokolba!
Miért kellene együtt mennünk?
 
Ne fogjanak karon!
Nem szeretem, ha karon fognak. Magamban akarok lenni.
Már mondtam, hogy csak magamban vagyok magam!
Milyen bosszantó az, hogy azt akarják, legyek a társaságuk!
 
Ó, kék ég - akárcsak gyermekkoromban -,
Örökös üres és tökéletes kékség!
Ó, szelíd, õsrégi és néma Tejo,
Aprócska igazság van ott, ahol az ég visszatükrözõdik!
Ó, újra meglátott mélabú, egykorian mai Lisszabon!
Semmit nem adsz, semmit nem veszel el, semmi nem vagy abból, aminek magamat érzem.
 
Hagyjanak békén! Nem késlekedem, én nem késlekedem soha...
És míg a Mélység és a Csönd el nem jön, magamban akarok lenni!
 
Submitted by Guernes on Sat, 07/10/2017 - 12:14
Author's comments:

Pál Ferenc fordítása

More translations of "Lisbon Revisited (1923)"
Portuguese → Hungarian - Guernes
Comments