Arthur Rimbaud - Une saison en enfer - 016 - Délires - II - Alchimie du verbe 05 (Hungarian translation)

French

Une saison en enfer - 016 - Délires - II - Alchimie du verbe 05

. . Je devins un opéra fabuleux : je vis que tous les êtres ont une fatalité de bonheur : l’action n’est pas la vie, mais une façon de gâcher quelque force, un énervement. La morale est la faiblesse de la cervelle.
 
. . À chaque être, plusieurs autres vies me semblaient dues. Ce monsieur ne sait ce qu’il fait : il est un ange. Cette famille est une nichée de chiens. Devant plusieurs hommes, je causai tout haut avec un moment d’une de leurs autres vies. — Ainsi, j’ai aimé un porc.
 
. . Aucun des sophismes de la folie, — la folie qu’on enferme, — n’a été oublié par moi : je pourrais les redire tous, je tiens le système.
 
. . Ma santé fut menacée. La terreur venait. Je tombais dans des sommeils de plusieurs jours, et, levé, je continuais les rêves les plus tristes. J’étais mûr pour le trépas, et par une route de dangers ma faiblesse me menait aux confins du monde et de la Cimmérie, patrie de l’ombre et des tourbillons.
 
. . Je dus voyager, distraire les enchantements assemblés sur mon cerveau. Sur la mer, que j’aimais comme si elle eût dû me laver d’une souillure, je voyais se lever la croix consolatrice. J’avais été damné par l’arc-en-ciel. Le Bonheur était ma fatalité, mon remords, mon ver : ma vie serait toujours trop immense pour être dévouée à la force et à la beauté.
 
. . Le Bonheur ! Sa dent, douce à la mort, m’avertissait au chant du coq, — ad matutinum, au Christus venit, — dans les plus sombres villes :
 
            Ô saisons, ô châteaux !
            Quelle âme est sans défauts ?
 
            J’ai fait la magique étude
            Du bonheur, qu’aucun n’élude.
 
            Salut à lui, chaque fois
            Que chante le coq gaulois.
 
            Ah ! je n’aurai plus d’envie :
            Il s’est chargé de ma vie.
 
            Ce charme a pris âme et corps
            Et dispersé les efforts.
 
            Ô saisons, ô châteaux !
 
            L’heure de sa fuite, hélas !
            Sera l’heure du trépas.
 
            Ô saisons, ô châteaux !
 
. . Cela s’est passé. Je sais aujourd’hui saluer la beauté.
 
Submitted by Guernes on Sat, 04/11/2017 - 20:48
Last edited by Guernes on Thu, 09/11/2017 - 17:34
Align paragraphs
Hungarian translation

Hóbortos házaspár! (sic) – II – Szó-alkímia 05

. . Meseopera lett belőlem: láttam, a lények végzete a boldogság; a cselekvés nem az élet, hanem valamennyi erő valamiféle elpocsékolása - idegkimerülés. Az erkölcs: elmegyengeség.
 
. . Úgy véltem, minden lényhez számos más élet is tartozik. Ez az úr nem tudja, mit cselekszik. Igazi angol. Ez a család - kutyaól. Sokak előtt, kinek-kinek elébe tártam más élete egy-egy pillanatát. Így esett, hogy egy disznóval paráználkodtam.
 
. . Nem feledkeztem meg egyetlen álokoskodásáról az őrületnek - mármint amellyel tébolydába zárnak. Felmondhatnám akár: rótára járnak, tudom.
 
. . Megrendült az egészségem. Megrémültem. Napokra elnyomott az álom. Ha meg felébredtem, ott folytattam, ahol elhagytam mentől búnborongóbb álmaimat. Testem megérett a halálra, s a veszedelmek útján legyengülésem elvezetett a világ végére - Kimmériába, hol örvény és sötétség honol.
 
. . Utaznom kellett, oszlatni az agyamra rátelepedett rontást. A tengeren - amelyet szerettem, hogy majd csak bizton kimos a mocsokból - láttam a vigasztaló keresztet, amint a habokból előemelkedik. A szivárvány vetett a kárhozatra. A Boldogság volt a végzetem, a lelkitöredelmem, a nyűvem: életem véghetetlen s váltig az marad, sokkal inkább, semhogy csupán az erőnek és a szépségnek szentelhetném.
 
. . A Boldogság! Haláli édes fogát belémsüllyesztve, úgy figyelmeztetett a kakaskukorékolásra az ad matutimm, a Christus venit idején - a legmogorvább városokban:
 
Ó évadok ó paloták!
kiben ne lelnénk makulát?
 
elüthetetlen boldog élet
kitanultam bűvös mesterséged
 
hálálkodj! kebel-tárogass
ha felkukorékol a gall kokas
 
hogy elkormányozza életem:
mi más vágyam vón' énnekem?
 
testem-lelkemre veté hatalmát
már én nem teszek keresztbe-szalmát
 
ó évadok ó paloták!
 
csak el ne hagyjon utoljára!
az lenne halálom órája
 
ó évadok ó paloták!
 
. . Elmúlt. Ma már tudom, köszönthetem a szépséget.
 
Submitted by Guernes on Fri, 10/11/2017 - 18:42
Author's comments:

Egy évad a pokolban 016
Határ Győző Fordítása

More translations of "Une saison en enfer - 016 - Délires - II - Alchimie du verbe 05"
HungarianGuernes
Idioms from "Une saison en enfer - 016 - Délires - II - Alchimie du verbe 05"
See also
Comments