Arthur Rimbaud - Une saison en enfer - 018 - L'éclair (Hungarian translation)

French

Une saison en enfer - 018 - L'éclair

. . Le travail humain ! c’est l’explosion qui éclaire mon abîme de temps en temps.
 
. . « Rien n’est vanité ; à la science, et en avant ! » crie l’Ecclésiaste moderne, c’est-à-dire Tout le monde. Et pourtant les cadavres des méchants et des fainéants tombent sur le cœur des autres… Ah ! vite, vite un peu ; là-bas, par delà la nuit, ces récompenses futures, éternelles… les échappons-nous ?…
 
. . — Qu’y puis-je ? Je connais le travail ; et la science est trop lente. Que la prière galope et que la lumière gronde je le vois bien. C’est trop simple, et il fait trop chaud ; on se passera de moi. J’ai mon devoir, j’en serai fier à la façon de plusieurs, en le mettant de côté.
 
. . Ma vie est usée. Allons ! feignons, fainéantons, ô pitié ! Et nous existerons en nous amusant, en rêvant amours monstres et univers fantastiques, en nous plaignant et en querellant les apparences du monde, saltimbanque, mendiant, artiste, bandit, — prêtre ! Sur mon lit d’hôpital, l’odeur de l’encens m’est revenue si puissante ; gardien des aromates sacrés, confesseur, martyr…
 
. . Je reconnais là ma sale éducation d’enfance. Puis quoi !… Aller mes vingt ans, si les autres vont vingt ans…
 
. . Non ! non ! à présent je me révolte contre la mort ! Le travail paraît trop léger à mon orgueil : ma trahison au monde serait un supplice trop court. Au dernier moment, j’attaquerais à droite, à gauche…
 
. . Alors, — oh ! — chère pauvre âme, l’éternité serait-elle pas perdue pour nous !
 
Submitted by Guernes on Sun, 05/11/2017 - 10:43
Last edited by Guernes on Thu, 09/11/2017 - 17:44
Align paragraphs
Hungarian translation

A villám

. . Az emberi robot! ez a robbanás világítja be időről időre szakadékomat.
 
. . -- Semmi sem hiábavalóság; fel a tudásra hát és előre! - kiáltja az újkor Prédikátora, vagyis - mindenki. Mindhiába, a gonoszok és a semmittevők hullája rázuhan a többiek szívére... Hamar! Jaj, hamar! túlnan az éjen, odatúl, amaz eljövendő örök jutalmat... vajon elkerüljük-e?...
 
. . Mit tehetek én? tudom, a robot miféle; és a tudomány cammogva halad. Az ima vágtatása, a fény dördüldözése: idelátszik. Mindez túlontúl egyszerű, és a hűség is túlságos; meglesznek nélkülem. Tudom, mi a kötelességem, és - akár a többiek - nagy büszkén rá se hederítek.
 
. . Elnyűttem életem. Sebaj! Alakoskodjunk, lustálkodjunk, az irgalmát! S majd elleszünk: szórakozunk, szörnyeteg szerelmeket és hihetetlen univerzumokat álmodunk; felpanaszoljuk a világ csalóka látszatait, és kiveszekedjük magunkat rajtuk, a csepűrágó, a kéregető, a művész, a haramia - a pap! Kórházi ágyamon, a tömjén illata, megint, egészen a mellemre ült; szent illóolajok őrzője, hitvalló, vértanú...
 
. . Megismerszik gyermekkorom mocskos neveltetése. Hát aztán?!... Húsz esztendőm, hadd peregjen el az is; majd jönnek mások, más húszévesek...
 
. . Ne! Ne! most még fellázadok a halál ellen! Robotolni? Fel se veszem, amilyen gőgös vagyok. Kiadnom magam a világnak? Túlságosan kurtára szabnám kínszenvedésemet. Utolsó percemig: ütök-vágok, jobbra-balra.
 
. . S akkor - ó drága lélek, te szegény! - ha tán mégse veszítenéd el az örökéletet!
 
Submitted by Guernes on Fri, 10/11/2017 - 18:49
Author's comments:

Egy évad a pokolban 018
Határ Győző Fordítása

Idioms from "Une saison en enfer - 018 - L'éclair"
See also
Comments