Arthur Rimbaud - Une saison en enfer - 021 - Épilogue (Hungarian translation)

French

Une saison en enfer - 021 - Épilogue

. . Oui l’heure nouvelle est au moins très-sévère.
 
. . Car je puis dire que la victoire m’est acquise : les grincements de dents, les sifflements de feu, les soupirs empestés se modèrent. Tous les souvenirs immondes s’effacent. Mes derniers regrets détalent, — des jalousies pour les mendiants, les brigands, les amis de la mort, les arriérés de toutes sortes. — Damnés, si je me vengeais !
 
. . Il faut être absolument moderne.
 
. . Point de cantiques : tenir le pas gagné. Dure nuit ! le sang séché fume sur ma face, et je n’ai rien derrière moi, que cet horrible arbrisseau !… Le combat spirituel est aussi brutal que la bataille d’hommes ; mais la vision de la justice est le plaisir de Dieu seul.
 
. . Cependant c’est la veille. Recevons tous les influx de vigueur et de tendresse réelle. Et à l’aurore, armés d’une ardente patience, nous entrerons aux splendides villes.
 
. . Que parlais-je de main amie ! Un bel avantage, c’est que je puis rire des vieilles amours mensongères, et frapper de honte ces couples menteurs, — j’ai vu l’enfer des femmes là-bas ; — et il me sera loisible de posséder la vérité dans une âme et un corps.
 
Submitted by Guernes on Sun, 05/11/2017 - 12:21
Last edited by Guernes on Thu, 09/11/2017 - 17:41
Submitter's comments:
Align paragraphs
Hungarian translation

Epilógus

. . Úgy ám - nehéz órára virradtam.
 
. . Elmondhatom, hogy kiküzdöttem a győzelmet: a fogak csikorgatása, a lángok sistergése, a dögletes sóhajtozás alábbhagy. Halványulnak a gyalázatos emlékek. Utolsó ebgondolataim is mind oda már: hogy horgas szemet vetettem koldusokra, haramiákra, a halál cimboráira, a mindenféle megnyomorodottakra. Hej, kárhozottak - ha én megbosszulnám magam!
 
. . Maradéktalanul modernnek kell lennünk.
 
. . Csak semmi kántálas! Nem engedni a negyvennyolcból. Cudar egy éjszaka! Füstös arcomon a megalvadt vér, s mögöttem semmi, csak ez a rondája-bozót!... A lelkek ütközete éppoly irgalmatlan, mint a népek csatája; ám az igazság látomása az Istenség kiváltságos gyönyörűsége csupán.
 
. . No de - ez már annak az előestéje. Fogadjuk be az igaz erő és gyöngédség leáradását. Hajnalban, felvértezve perzselő türelemmel, bevonulunk a pompás városokba.
 
. . Mit is beszéltem baráti kezekről! Most igencsak javamra szolgál, hogy nagyot nevetek a régmúltak csalárd szerelmein, és rászégyeníthetek amaz enyelgő hazudozókra - én láttam az asszony-poklot odalent -, s megengedtetik, hogy egy testben, egy lélekben birtokoljam az igazságot.
 
Submitted by Guernes on Fri, 10/11/2017 - 19:02
Author's comments:

Egy évad a pokolban 021
Határ Győző Fordítása

See also
Comments