Az út

Német

Der Weg

Ich kann nicht mehr sehn, trau nicht mehr meinen Augen,
kann kaum noch glauben – Gefühle haben sich gedreht.
Ich bin viel zu träge um aufzugeben.
Es wär auch zu früh, weil immer was geht.

Wir waren verschwor’n, wärn füreinander gestorben,
hab’n den Regen gebogen, uns Vertrauen geliehn.
Wir haben versucht, auf der Schussfahrt zu wenden.
Nichts war zu spät, aber vieles zu früh.

Wir haben uns geschoben durch alle Gezeiten,
haben uns verzettelt, uns verzweifelt geliebt.
Wir haben die Wahrheit so gut es ging verlogen.
Es war ein Stück vom Himmel, dass es dich gibt.

[CHORUS]
Du hast jeden Raum mit Sonne geflutet,
hast jeden Verdruss ins Gegenteil verkehrt.
Nordisch nobel – deine sanftmütige Güte,
dein unbändiger Stolz …. Das Leben ist nicht fair.

Den Film getanzt in einem silbernen Raum.
Vom goldnen Balkon die Unendlichkeit bestaunt.
Heillos versunken, trunken, und alles war erlaubt.
Zusammen im Zeitraffer. Mittsommernachtstraum.

[CHORUS]
Du hast jeden Raum mit Sonne geflutet,
hast jeden Verdruss ins Gegenteil verkehrt.
Nordisch nobel – deine sanftmütige Güte,
dein unbändiger Stolz …. Das Leben ist nicht fair.

Dein sicherer Gang, deine wahren Gedichte,
deine heitere Würde, dein unerschütterliches Geschick.
Du hast der Fügung deine Stirn geboten.
Hast ihn nie verraten deinen Plan vom Glück,
deinen Plan vom Glück.

Ich gehe nicht weg, hab meine Frist verlängert.
Neue Zeitreise, offene Welt.
Habe dich sicher in meiner Seele.
Ich trag dich bei mir, bis der Vorhang fällt.
Ich trag dich bei mir, bis der Vorhang fällt …

Try to align
Magyar

Az út

Nem látok, nem hiszek már a szemeimnek,
Alig hiszem- megfordultak az érzelmek.
Túl lusta vagyok, hogy feladjam.
Túl korai is volt, mert valami mindig megy.

Megesküdtünk, egymásért meghaltunk volna,
Meghajlítottuk az esőt, egymásnak bizalmat előlegeztünk.
Megpróbáltunk a végső út felé kanayrodni.
Semmi nem volt késő, de sok minden túl korai.

Toltuk egymást minden apályon és dagályon át,
Elapróztuk magunkat, kétségbeesetten szerettük egymást.
Ahogy csak lehetett letagadtuk a valóságot.
A mennyországnak egy dararabja volt, hogy te vagy.

Ref.:
Megtöltöttél minden teret a Nappal,
Minden bosszúságot az ellentetjére változtattad.
Északi előkelő- szelíd jóságod,
Elengedhetetlen büszkeséged... igazságtalan az élet.

Egy ezüst teremben a filmet táncolva.
Az arany erkélyről a végtelenséget megcsodálva.
Gyógyíthatalanul elsüllyedve, megitatva és minden megengedett volt.
Együtt az időrácsban. Szent Iván éji álom.

Ref.:
Megtöltöttél minden teret a Nappal,
Minden bosszúságot az ellentetjére változtattad.
Északi előkelő- szelíd jóságod,
Elengedhetetlen büszkeséged... igazságtalan az élet.

Biztos járásod, igaz verseid,
Derüs méltóságod, meginoghatatlan ügyességed.
Szembeszáltál a sorsszerűséggel.
Soha nem árultad el neki a boldogságról szóló terveid,
a terveid a boldogságról.

Nem megyek el, meghosszabbítottam a határidőm.
Új időutazás, nyitott világ.
Biztosan vagy a lelkemben.
Magammal hordlak, míg lehull a függöny.
Magammal hordlak, míg lehull a függöny...

Kűldve: komponist Kedd, 05/06/2012 - 07:18
thanked 6 times
Guests thanked 6 times
0
Értékelésed: Nincs
Hozzászólások