Közted és köztem

Közted és köztem

Hinnél nekem, ha azt mondanám, sajnálom?
A kérdés nem jelentette azt, hogy fáj,
Csak az elvesztésedtől való félelem volt.
És most kitöltöd az egész űrt, mi körülvesz,
Hamarosan el leszek dugva ágyad alatt,
Ahol nekem adtad magad.
Hol neked adtam magam.

Talán ez a legjobb mindannyiónknak,
De most semmi jót nem látok ebben, nem.
Lehet, hogy találunk majd valami jobbat,
De a szerelmeseknek, kik elhagyna minket,
Örökké megmarad a helyük.

Talán azt volt a baj velem, hogy azt hittem, meg tudlak tartani,
És talán az utolsó pár ital
Zárta be a számat, és vette el minden gondolatom.
Azt akarom, hogy tudd, jól elvagyok nélküled,
De nem tudom rávenni magam, hogy hazudjak neked.
És mivel őszinték vagyunk, úgy érzem, el kell mondanom neked,
Már feltöltöttem az üres teret közted és köztem.

Közted és köztem, sosem lesz összehasonlítható veled,
Közted és köztem, még mindig az ágyam alatt tartom fényképedet,
Ahol ő nekem adta magát,
Ahol neked adtam magam.

Talán ez a legjobb mindannyiónknak,
De most semmi jót nem látok ebben, nem.
Lehet, hogy találunk majd valami jobbat,
De a szerelmeseknek, kik elhagyna minket,
Örökké megmarad a helyük, oh...

Igen...

Talán ez a legjobb mindannyiónknak,
De most semmi jót nem látok ebben, nem.
Lehet, hogy találunk majd valami jobbat,
De a szerelmeseknek, kik elhagyna minket,
Örökké megmarad a helyük.
Igen, a szerelmeseknek, kik elhagyna minket,
Örökké megmarad a helyük.