Ahol a vadrózsák nőnek
Where the Wild Roses Grow
They call me The Wild Rose
But my name was Eliza Day.
Why they call me it I do not know
For my name was Eliza Day.
From the first day I saw her I knew she was the one,
She stared in my eyes and smiled
For her lips were the colour of the roses
That grew down the river, all bloody and wild.
When he knocked on my door and entered the room
My trembling subsided in his sure embrace
He would be my first man, and with a careful hand
He wiped at the tears that ran down my face.
They call me The Wild Rose
But my name was Eliza Day.
Why they call me that I do not know
For my name was Eliza Day
On the second day I brought her a flower,
She was more beautiful than any woman I've seen.
I said: "Do you know where the wild roses grow
So sweet and scarlet and free?"
On the second day he came with a single red rose,
He said: "Give me your loss and your sorrow?"
I nodded my head, as I lay on the bed,
"If I show you the roses will you follow?"
They call me The Wild Rose
But my name was Eliza Day.
Why they call me that I do not know
For my name was Eliza Day.
On the third day he took me to the river,
He showed me the roses and we kissed.
And the last thing I heard was a muttered word
As he knelt above me with a rock in his fist.
On the last day I took her where the wild roses grow,
She lay on the bank, the wind light as a thief
And I kissed her goodbye, said "All beauty must die"
And I lent down and planted a rose between her teeth.
They call me The Wild Rose
But my name was Eliza Day.
Why they call me it I do not know
For my name was Eliza Day.
My name was Eliza Day...
For my name was Eliza Day....
Ahol a vadrózsák nőnek
Ők Vadrózsának hívnak engem,
De a nevem Eliza Day volt.
Nem tudom, miért hívnak így,
Pedig a nevem Eliza Day volt.
Már az első nap, mikor megláttam, tudtam, hogy ő volt az egyetlen,
A szemembe nézett, és mosolygott.
Az ajkai olyan színűek voltak, mint a rózsa,
Mely a lenn, a folyónál nő, véres és vad.
Mikor kopogott ajtómon és belépett szobámba
Remegésem alábbhagyott biztos ölelésében.
Ő volt az első párom, és gondos kezével
Letörölte könnyeimet, mik arcomon folytak.
Ők Vadrózsának hívnak engem,
De a nevem Eliza Day volt.
Nem tudom, miért hívnak így,
Pedig a nevem Eliza Day volt.
A második napon virágot hoztam neki,
S ő szebb volt, mint bármely nő, akit valaha láttam.
Azt mondtam: "Tudod, hol nőnek a vadrózsák,
Mik oly édesek, vörösek és szabadok?"
A második napon egy szál vörös rózsával jött,
S azt mondta: "Add nekem veszteséged és bánatod."
Én bólintottam, miközben lefeküdtem az ágyra.
"Ha megmutatom a rózsákat, követni fogsz?"
Ők Vadrózsának hívnak engem,
De a nevem Eliza Day volt.
Nem tudom, miért hívnak így,
Pedig a nevem Eliza Day volt.
A harmadik napon elvitt a folyóhoz,
Megmutatta a rózsákat és csókolóztunk.
És az utolsó dolog, amit hallottam, egy elsuttogott szó volt,
Ahogy térdelt fölöttem egy kővel a kezében.
Az utolsó napon elvittem oda, ahol a vadrózsák nőnek.
Feküdt a parton, a szél óvatos volt, mint egy tolvaj.
Búcsúzóul megcsókoltam, s így szóltam: "Minden szépségnek meg kell halnia."
Leütöttem, és egy rózsát tettem fogai közé.
Ők Vadrózsának hívnak engem,
De a nevem Eliza Day volt.
Nem tudom, miért hívnak így,
Pedig a nevem Eliza Day volt.
A nevem Eliza Day volt...
A nevem Eliza Day volt...
| thanked 4 times |






Commenti