Ablak
Fenster
Du fühlst Dich hässlig und klein,
Ein alter grauer Stein, im Dunkeln und allein und traurig.
Verwirrt und verkehrt, ganz unten und nichts wert,
Von niemandem begehrt und traurig.
Von Dir selbst getrennt, ein Licht dass nicht mehr brennt,
Ohne Happy-End und traurig.
Ein verlorener Sohn, ohne Religion,
Ein hohler dumpfer Ton und traurig.
Wer hat Dich betrogen, so dermassen belogen und gelähmt,
Dich so klein gemacht und total beschämt?
Wo ist Deine Schönheit, Deine Phantasie, Dein inneres Licht,
Wo ist Deine Energie?
Es tut mir weh, Dich so zu sehn,
Du stehst am äußersten Rand.
Völlig leer, kannst kaum noch stehen,
Du hast nichts mehr in der Hand.
Wer hat Dich so gelähmt?
Wer hat Dich so beschämt?
Von niemandem gewollt, vom Schicksal überrollt,
Ohne Mut und Stolz und traurig.
Wie der letzte Dreck für immer im Versteck,
Ohne Sinn und Zweck und traurig.
Völlig abgedreht, erloschener Komet,
Ein menschliches Packet und traurig.
Auf niemand ist Verlass, die Welt ist voller Hass,
Dein Leben ist echt krass und traurig.
Es tut mir weh, Dich so zu sehn,
Du stehst am äußerstes Rand.
Völlig leer, kannst kaum noch stehen,
Und hast nichts mehr in der Hand.
Wer hat Dich so gelähmt, so beschämt,
Wo ist Deine Energie?
Es tut mir weh, Dich so zu sehn,
Du stehst am äußersten Rand.
Völlig leer, kannst kaum noch stehen,
Du hast nichts mehr in der Hand.
Wer hat Dich so gelähmt?
(Wer hat Dich betrogen,
so dermassen belogen und gelähmt,
Dich so klein gemacht und total beschämt)
Wer hat Dich so beschämt?
(Wo ist Deine Schöhnheit,
Deine Phantasie Dein inneres Licht,
Wo ist Deine Engerie?)
Aus meinem Fenster seh' ich wie die Sonne untergeht,
Und der Himmel färbt sich rot.
Aus meinem Fenster sehe ich wie die Welt sich weiterdreht,
Und der Himmel färbt sich rot.
Wo ist Deine Energie?
Es tut mir weh, Dich so zu sehn,
Du stehst am äußersten Rand.
Völlig leer, kannst kaum noch stehen,
Du hast nichts mehr in der Hand.
Es tur mir weh Dich so zu sehn.
Es ist noch gar nicht lange her,
Da warst Du stark, da warst Du schön,
Du warst der Felsen im Meer.
Wer hat Dich so gelähmt?
(Es tut mir weh, Dich so zu sehn,
Du stehst am äußersten Rand.
Völlig leer, kannst kaum noch stehen,
und hast nichts mehr in der Hand
Wer hat Dich so beschämt?
(wer hat Dich so gelähmt, so beschähmt,
wo ist Deine Energie?)
Ablak
Kicsinek és csúfnak érzed magad
Egy régi szürke kő, a sötétben, egyedül és szomorúan
Összezavarodva és rosszul, a legalján és nem ér semmit
Nem kivánatos senki által és szomorúan
Búcsúzol magadtól, egy fény ami már nem ég
Happy-End nélkül és szomorúan
Egy elveszett fiú, vallás nélkül
Egy üreges tompa hang, és szomorúan
Aki elárult téged, sokat hazudott neked és lebénitott
Általa úgy érzed, hogy kicsi vagy és szégyelled magad?
Hol van a szépséged, a fantáziád, és a belső fényed
Hol van az energiád?
Fáj nekem, hogy igy látlak téged
A szélén állva
Teljesen üressen és alig tudsz állni
Már semmi nincs a kezedben
Szóval ki bénitott le téged?
Szóval ki feszélyezettet téged?
Nem körözi senki, de megfordul a soros
Bátorság és büszkeség nélkül és szomorúan
Mint a legutolsó mocsok örökre elrejtve
Értelem nélkül és szomorúan
Teljesen befordult, pusztult üstökös
Emberi csomagolásban és szomorúan
Senki sem támaszkodik, a világ tele van gyűlölettel
A te életed igazán furcsa és szomorú
Fáj nekem, hogy igy látlak téged
A szélén állva
Teljesen üressen és alig tudsz állni
Már semmi nincs a kezedben
Szóval ki bénitott le téged?
Szóval ki feszélyezettet téged?
Fáj nekem, hogy igy látlak téged
A szélén állva
Teljesen üressen és alig tudsz állni
Már semmi nincs a kezedben
Szóval ki bénitott le téged?
(Aki elárult téged, sokat hazudott neked és feszélyezettet)
Szóval ki feszélyezettet téged?
(Hol van a szépséged, a fantáziád, és a belső fényed
Hol van az energiád?)
Kinézve az ablakon, látom ahogy a nap lemegy
És a felhők pirossá válnak
Kinézve az ablakon, látom, hogy a világ megfordul
És a felhők pirossá válnak
Hol van az energiád?



コメント