Felébredtem, és azt kívántam, bárcsak halott lennék.
Fejemben fájdalommal
Mozdulatlanul feküdtem az ágyban.
Rád gondoltam, és arra, hogy elmentél,
És hagytad, hogy a világ őrülten forogjon tovább.
Minden, amit mondtam, amit tettem,
Olyan volt, mintha a világ megújult volna,
És elvettem volna az idődet.
Én csak eltévedtem, és egészen hajnalig aludtam,
És a világ őrülten forog tovább.
Hagytam elmúlni a napokat,
Mindig azt mondtam: viszlát.
Nézem a csillagokat az ablakpárkányomról,
Az egész világ mozog, és én még mindig csak állok.
Felébredtem, és azt kívántam, bárcsak halott lennék.
Fejemben fájdalommal
Mozdulatlanul feküdtem az ágyban.
Itt az éjjel, a nappal pedig elment,
És a világ őrülten forog tovább.
Rád gondoltam, és arra, hogy elmentél.
És a világ őrülten forog tovább.