Az egyikben azokból a kockás teritős és fiatal boros kocsmákbol…

A Tisza menti gyilkosok végül majdnem kivégeztek… A hegedűjükkel…

A kíméletlenül szomorú dal a napraforgóról szólt… csak hogy mifelénk nagyon kevesen ismerik őt…

Kis napraforgó… A szép, gőgös virág...

Ki miatt a Nap leszállt a világra…

Hogy meg tudja miert forditja el a fejét az arnyékba…

Hogy meg tudja kinek all bosszút ha nem néz feléje mint az összes többi napraforgó…

Szeszélyes picikém, ami megtörtént, megtörtént… Ne legyél haragtartó...

A világot azért izgalmas körüljárni, hogy hozzád lehessen visszajutni…

Emeld fel azt a szép fejed… Tekints legalább rám… A csillogó könnyecskében háromszáz csodát látni lehet … A te boldogságod csak a te dolgod… De azért a te bánatod, az már valami más… Az az én számlámra megy…

Ha egyszer megérinted a Betyárnő slingáját… Egész életedben erdei szamocákat álmodsz… Ő miatt a rímmek felbomlanak és párjukat veszítik… És mindeggyik ő hozzá szeretne alkalmazkodni...

De most már tudom... Könnyű ha valaki meg sem szeret… Akkor csak a szív sötét oldala fáj… Nehéz amikor valaki egyetlennek és a tiédnek sószemcsével válsz … Nehéz ha a te Valakid többet nem szeret…

Szeszélyes picikém, ami megtörtént, megtörtént… Ne legyél haragtartó...

A világot azért izgalmas körüljárni, hogy hozzád lehessen visszajutni…

Emeld fel azt a szép fejed… Tekints legalább rám… A csillogó könnyecskében háromszáz csodát látni lehet… A te boldogságod csak a te dolgod… De azért a te bánatod, az már valami más… Az már az én számlámra megy…