✕
Оригинальный текст
Ogdr46 – Deste modo ou daquele modo
Deste modo ou daquele modo,
Conforme calha ou não calha,
Podendo às vezes dizer o que penso,
E outras vezes dizendo-o mal e com misturas,
Vou escrevendo os meus versos sem querer,
Como se escrever não fosse uma coisa feita de gestos,
Como se escrever fosse uma coisa que me acontecesse
Como dar-me o sol de fora.
Procuro dizer o que sinto
Sem pensar em que o sinto.
Procuro encostar as palavras à ideia
E não precisar dum corredor
Do pensamento para as palavras.
Nem sempre consigo sentir o que sei que devo sentir.
O meu pensamento só muito devagar atravessa o rio a nado
Porque lhe pesa o fato que os homens o fizeram usar.
Procuro despir-me do que aprendi,
Procuro esquecer-me do modo de lembrar que me ensinaram,
E raspar a tinta com que me pintaram os sentidos,
Desencaixotar as minhas emoções verdadeiras,
Desembrulhar-me e ser eu, não Alberto Caeiro,
Mas um animal humano que a Natureza produziu.
E assim escrevo, querendo sentir a Natureza, nem sequer como um homem,
Mas como quem sente a Natureza, e mais nada.
E assim escrevo, ora bem, ora mal,
Ora acertando com o que quero dizer, ora errando,
Caindo aqui, levantando-me acolá ,
Mas indo sempre no meu caminho como um cego teimoso.
Ainda assim, sou alguém.
Sou o Descobridor da Natureza.
Sou o Argonauta das sensações verdadeiras.
Trago ao Universo um novo Universo
Porque trago ao Universo ele-próprio.
Isto sinto e isto escrevo
Perfeitamente sabedor e sem que não veja
Que são cinco horas do amanhecer
E que o Sol, que ainda não mostrou a cabeça
Por cima do muro do horizonte,
Ainda assim já se lhe vêem as pontas dos dedos
Agarrando o cimo do muro
Do horizonte cheio de montes baixos.
GuernesПеревод
Így vagy úgy...
Így vagy úgy.
Attól függ, megfelel vagy nem felel meg.
Néha elmondhatni jól, amit gondolok.
Máskor rosszul és zavarosan.
Verseket írok anélkül, hogy akarnám.
Mintha a tollforgatás nem mozdulatok sora volna.
Mintha az írás úgy történne meg velem,
Ahogyan kintrõl besüt a nap.
Megpróbálom elmondani, amit érzek,
De úgy, hogy nem gondolok arra, amit érzek.
Megkísérlem az eszmékhez igazítani a szavakat,
És nincs szükségem vezetõre,
Amely a gondolattól a szóig terel.
Tudom, nem mindig érzem, amit éreznem kellene.
És csak nagyon lassan szeli át a folyót a gondolatom,
Nehéz rajta a ruha, amelybe az emberek kényszer-öltöztették.
Megpróbálom ledobni magamról mindazt, amit megtanultam,
És feledni próbálom, amit tanítottak nekem.
Megpróbálom levakarni a festéket, mellyel bekenték érzékszerveim,
Megpróbálom kiszabadítani igazi érzéseimet,
És põrére vetkezve végre én akarok lenni, s nem Alberto Caeiro,
Emberi állat akarok lenni, akit a Természet alkotott.
Írok, vágyva a Természetet, még csak nem is úgy, mint egy ember,
Hanem, mint aki érzékeli a Természetet és semmi több.
Így írok, néha remeket, néha csapnivalót,
Olykor telibe találom, amit mondani akarok, olykor nem,
Elbotlok itt, fölkelek ott,
De mindig a magam útját járom, mint egy makacs vak ember.
És még így is vagyok valaki.
A Természet felfedezõje,
Az igazi érzékelések Argonautája vagyok.
A Világmindenségnek egy új Mindenséget adok,
Mert elhozom a Világmindenségnek önmagát.
Ezt érzem, ezt írom.
Totális teljében a tudásnak, anélkül, hogy látnám,
Hajnali öt óra van,
És a nap még nem emelte tûzgömb-fejét
A látóhatár boltíve fölé,
De sugár-ujjai haloványan már látszanak,
Ahogy belekapaszkodnak az alacsony
Hegyek fölött az ég peremébe.
✕
Fernando Pessoa: Топ 3
| 1. | Mar português |
| 2. | Tabacaria |
| 3. | Quando vier a Primavera |
Комментарии
Россия ведет позорную войну с Украиной. Поддержи Украину!
О переводчике
s.d.
.
“O Guardador de Rebanhos”. In Poemas de Alberto Caeiro. Fernando Pessoa. (Nota explicativa e notas de João Gaspar Simões e Luiz de Montalvor.) Lisboa: Ática, 1946 (10ª ed. 1993).
.
- 68.
.
“O Guardador de Rebanhos”. 1ª publ. in Athena, nº 4. Lisboa: Jan. 1925.