Russia is waging a disgraceful war on Ukraine.     Станите уз Украјину!
Како можете подржати Украјину 🇺🇦 ❤️
LT → француски → Arthur Rimbaud → Les pauvres à l'église → мађарски
✕
Објави
Величина фонта
Оригинални текстови
Swap languages

Les pauvres à l'église

Parqués entre des bancs de chêne, aux coins d'église
Qu'attiédit puamment leur souffle, tous leurs yeux
Vers le choeur ruisselant d'orrie et la maîtrise
Aux vingt gueules gueulant les cantiques pieux ;
 
Comme un parfum de pain humant l'odeur de cire,
Heureux, humiliés comme des chiens battus,
Les Pauvres au bon Dieu, le patron et le sire,
Tendent leurs oremus risibles et têtus.
 
Aux femmes, c'est bien bon de faire des bancs lisses,
Après les six jours noirs ou Dieu les fait souffrir !
Elles bercent, tordus dans d'étranges pelisses,
Des espèces d'enfants qui pleurent à mourir.
 
Leurs seins crasseux dehors, ces mangeuses de soupe,
Une prière aux yeux et ne priant jamais,
Regardent parader mauvaisement un groupe
De gamines avec leurs chapeaux déformés.
 
Dehors, le froid, la faim, l'homme en ribote :
C'est bon. Encore une heure ; après, les maux sans noms !
- Cependant, alentour, geint, nasille, chuchote
Une collection de vieilles à fanons :
 
Ces effarés y sont et ces épileptiques
Dont on se détournait hier aux carrefours ;
Et, fringalant du nez dans des missels antiques,
Ces aveugles qu'un chien introduit dans les cours.
 
Et tous, bavant la foi mendiante et stupide,
Récitent la complainte infinie à Jésus,
Qui rêve en haut, jauni par le vitrail livide,
Loin des maigres mauvais et des méchants pansus,
 
Loin des senteurs de viande et d'étoffes moisies,
Farce prostrée et sombre aux gestes repoussants ;
- Et l'oraison fleurit d'expressions choisies,
Et les mysticités prennent des tons pressants,
 
Quand, des nefs où périt le soleil, plis de soie
Banals, sourires verts, les Dames des quartiers
Distingués, - ô Jésus ! - les malades du foie
Font baiser leurs longs doigts jaunes aux bénitiers.
 
Превод

A szegények a templomban

A tölgypadok között s kis zugokba szorultan,
hol pállott szájszaguk templombűzzé avul,
s a míves és arany kórust bámulva túlnan,
hol kegyes éneket húsz torok ont vadul,
 
s örülve, mint kenyér–szagnak, a gyertyafüstnek,
boldogan és sunyin, mint megrúgott ebek,
a Szegények király– és gazda–istenüknek
nevetséges, makacs zsolozsmát zengenek.
 
Nincs a pad–koptatás, csak asszonyok javára.
Az Úr hat csúf napig mér rájuk kínokat.
Dajkálnak itt is, és rossz prémbe bagyulálva
visít a sok kölök, hogy majd' belészakad.
 
Étkük lötty volt, leves... Szutykos csecsük kifittyed,
képük kegyes, de a fohászt nem ismerik,
úgy nézik, gonoszul, hogy csitri fityfirittyek
gyűrt kalapú hada grasszál, pípeskedik.
 
Kint mind éhség, hideg s kocsmázó férfi várja.
Itt jobb. Egy óra még. S jön új gond, új robot.
És fújják idebent kántálva, kornyikálva
lebernyeges nyakú, csúf öregasszonyok.
 
Itt van a sok banya, sok eskóros lotyója,
kit a sarkon került, aki kerülhetett,
s a vakok, orrukat imakönyvükbe nyomva,
kiket koldulni az udvarba eb vezet.
 
Nyála mindnek fröcsög a koldús, kába hitben,
Jézusnak úgy darál véghetetlen panaszt,
ki – sárgán a fakó üvegtől – álmodik fenn,
s nem néz aszott gonoszt vagy potrohos ravaszt,
 
Hisz' messze van a hús– s a nyirkos–ruha–szagtól,
óh, komor színlelés és sok rút mozdulat;
s pezseg a szentbeszéd a keresett szavaktól,
s a misztikus igék mind nagyobb hanguak.
 
S a hajóban, hová nap se süt, zöld mosollyal
az úri negyedek gyűrt selymű, májbeteg
Hölgyei – Óh, egek! –, ők nyújtják horgas ujjal
a szenteltvíz felé nagy sárga kezüket.
 
✕
Arthur Rimbaud: Топ 3
1.Le Dormeur du val
2.Le Bateau ivre
3.L'éternité (1)
Коментари
↑↓