Advertisement

Diamonds & Rust (Ungarisch Übersetzung)

Advertisement
Englisch

Diamonds & Rust

Well I'll be damned
Here comes your ghost again
But that's not unusual
It's just that the moon is full
And you happened to call
And here I sit
Hand on the telephone
Hearing a voice I'd known
A couple of light years ago
Heading straight for a fall
 
As I remember your eyes
Were bluer than robin's eggs
My poetry was lousy you said
Where are you calling from?
A booth in the midwest
Ten years ago
I bought you some cufflinks
You brought me something
We both know what memories can bring
They bring diamonds and rust
 
Well you burst on the scene
Already a legend
The unwashed phenomenon
The original vagabond
You strayed into my arms
And there you stayed
Temporarily lost at sea
The Madonna was yours for free
Yes the girl on the half-shell
Would keep you unharmed
 
Now I see you standing
With brown leaves falling around
And snow in your hair
Now you're smiling out the window
Of that crummy hotel
Over Washington Square
Our breath comes out white clouds
Mingles and hangs in the air
Speaking strictly for me
We both could have died then and there
 
Now you're telling me
You're not nostalgic
Then give me another word for it
You who are so good with words
And at keeping things vague
Because I need some of that vagueness now
It's all come back too clearly
Yes I loved you dearly
And if you're offering me diamonds and rust
I've already paid
 
Von latexeerf@gmail.com am Do, 20/10/2011 - 13:28 eingetragen
Zuletzt von maluca am Di, 08/05/2018 - 23:49 bearbeitet
Align paragraphs
Ungarisch Übersetzung

Gyémántok és rozsda

Átkozott legyek,
Újra itt jön szellemed,
De ez nem szokatlan,
Csak épp telihold van,
És te hívtál,
És én itt ülök,
Kezemben a telefonnal,
Hallgatva egy hangot, melyet néhány
Fényévvel ezelőtt ismertem,
Mely egyenesen a bukásba vezetett.
 
Ahogy visszaemlékszem, szemeid
Kékebbek voltak, mint a vörösbegy tojásai*.
Azt mondtad, költészetem pocsék.
Honnan hívsz?
Egy kunyhó közép-nyugaton,
Tíz évvel ezelőtt...
Vettem neked néhány mandzsettagombot,
Te hoztál nekem valamit.
Mindketten tudjuk, mit hozhatnak az emlékek:
Gyémántot és rozsdát hoznak.
 
Ahogy megtörtél a színen
Mára már legenda.
A mosdatlan jelenség,
Az igazi csavargó...
Karjaim közé tévedtél,
És ott maradtál.
Egy időre eltévedtél a tengeren,
A Madonna ingyen a tiéd volt,
Igen, a lány a fél kagylóhéjban
Épségben tartott téged.
 
Most látlak, ahogy ott állsz,
Körülötted hullnak a megbarnult levelek,
Hajadat hó lepi.
Most kimosolyogsz a egy ócska
Hotel ablakán
A Washington Square fölött.
Lélegzetünk fehér felhőként tör elő,
Összekeveredik és lót a levegőben.
Szigorúan beszélsz velem,
Mindketten meghalhattunk volna akkor és ott...
 
Most azt mondod nekem,
Hogy te nem vagy nosztalgikus típus.
Aztán mondasz egy másik szót erre,
Te, ki annyira jól bánik a szavakkal,
És hagyod, hogy a dolgokat homály fedje,
Mert szükségem van némi bizonytalanságra.
Túl világosan tért vissza minden,
Igen, szerettelek téged,
És ha gyémántokat és rozsdát ajánlasz fel nekem,
Nos, azokat én már kifizettem.
 
Von Kristinna am Fr, 12/04/2013 - 07:33 eingetragen
Added in reply to request by zsuzsanna.drvida
Kommentare