Russland führt einen schändlichen Krieg gegen die Ukraine.     Stehen Sie an der Seite der Ukraine!
  • The Transient Apple Salesgirl → Übersetzung auf Ungarisch

Teilen
Schriftgröße
Originaltext
Sprachen tauschen

The Transient Apple Salesgirl

Long ago, long ago, in our race's prime,
This is a story from once upon a time,
Our tale dates back to a world where we were free,
blessed with immortality.
There lived a girl who was born under a tree,
Bearing red fruit that shined oh so brilliantly,
And since she ate from it, all the town could see,
She was now fated to die.
Out by a lake, surrounded by trees,
away from the center of town,
there stood a small bakery,
of the red fruit.
Confident and ready to go,
on this chilly day,
the girl worked and worked,
preparing sweet pies,
made of red fruit
"Finally, today you will see, how yummy they are."
"Wow, what a treat!" She walked through the streets;
and stood nearby the tall clock-tower,
it was so busy today!
La la lu la, lucky!
Still on her own, she stood all alone,
holding her full basket of treats,
"Would you like to try them out? I made them by myself!"
But despite all her work, no not one pie would sell,
Would they ever just listen? Oh, only time would tell.
"But I'm no different from you, I'm a human too...If you only knew."
Just like always, it seems my voice still fades.
It's almost like I truly don't exist, and I feel so small.
Every single day,
It seems this is the only way,
For all of you to pretend like you don't understand at all.
Forgotten in a 'dead' world,
where only this girl lives,
swallowed by the red curse.
She worked that night,
preparing her pies;
she smiled as she went on her way,
There was no giving up yet -- she'd try yet again.
Time ticked on,
but she stayed strong,
holding her dear basket of treats,
"I worked so hard on these,"
and as she stood there with a smile,
Suddenly, she felt a shove,
her sweet treats fell around from above,
People seemed not to care and they trampled the pies,
walking onward with cold, distant eyes,
Quietly now, the girl gathered them all up,
Then a soft hand reached out from above,
He gently took a pie in his hand,
and he took a small bite then,
"It's delicious."
His words pierced right through,
My heart with gentle kindness,
it finally felt to me that I truly did exist,
He reached out to her,
and no he didn't mind it,
that now he was cursed in the same way she had always been.
Forgotten in a 'dead' world,
where only these two live,
swallowed by the red curse.
Now everybody pitied them
and all that they did,
For they were the foolish children,
cursed by the fruit of red,
they would never live forever,
and would die off instead,
Aaah,
What a poor and unfortunate, tragic tale!
But the two were full of joy,
Happiness loved the girl and boy,
La la la ,
what a beautiful--what a lovely
curse for us,
Even if we die tomorrow,
we won't waste time with sorrow,
or with sadness no,
we'll just smile.
Just like always, it seems my voice still fades.
It's almost truly like I don't exist, and I feel so small.
Every single day,
It seems this is the only way,
For all of you to pretend like you
don't know that you are cursed.
Finally, it seems,
we're rid of our 'eternity',
It truly looked as if the pair had finally lost their minds,
They held each other close,
and promised they'd still smile,
Because they were finally freed of the pain from the 'red fruit curse'!
In that once lonely 'dead' world,
now only these two would smile,
and treasure their precious time.
 
Übersetzung

A múló almaárus lány

Réges-régen, fajunk fénykorában,
Ez egy történet egyszer régről,
Ez a mese egy olyan világból ered, ahol szabadok voltunk,
halhatatlansággal megáldva.
Ott élt egy lány, aki egy fa alatt született,
S olyan vörös gyümölcsöt termett, ami csak úgy ragyogóan csillogott,
És miután evett belőle, az egész város láthatta,
Hogy halálra volt ítélve.
Kint egy tó mellett, fákkal körülvéve,
Messze a városközponttól,
Állt ott egy péksége,
A vörös gyümölcsnek.
Magabiztos és indulásra kész,
Ezen a hűvös napon,
A lány dolgozott és dolgozott,
Édes pitéket készített,
A vörös gyümölcsből.
"Végre, ma meg fogjátok látni, milyen finomak is ezek."
"Hűha, micsoda csemege!' Keresztül sétált az utcákon;
És megállt a magas óratorony közelében,
Olyan forgalmas volt ma!
La la lu la, szerencse!
Még mindig magában, egyedül állt,
Fogva a kosarát tele csemegével,
"Szeretné kipróbálni? Magam csináltam őket!"
De minden próbálkozása ellenére, egyetlen pitét sem adott el,
Figyelnének csak egy kicsit? Ó, csak az idő tudja megmondani.
"De nem különbözök tőletek, Én is ember vagyok... Ha csak tudnátok."
Mint mindig, úgy tűnik, a hangom még mindig elhalványul.
Mintha tényleg nem is léteznék, és olyan kicsinek érzem magam.
Minden egyes nap,
Úgy tűnik, ez az egyetlen mód,
Mindannyiótoknak, hogy úgy tettetek, mintha egyáltalán nem értenétek.
Elfelejtve egy 'halott' világban,
Ahol csak ez a lány él,
Elnyelve a vörös átok által.
Azon az éjszakán dolgozott,
Készítve a pitéit;
Mosolygott, ahogy ment az útján,
Nem adja még fel - még egyszer megpróbálja.
Az idő múlt,
De ő erős maradt,
Fogva a kedves csemegés kosarát,
"Olyan keményen dolgoztam ezeken,"
És ahogy ott állt, mosolyogva,
Hirtelen, egy lökést érzett,
Az édességei leestek,
Úgy tűnt, az embereket nem érdekli és összetaposták a pitéket,
Tovább sétálva hideg, távoli szemekkel,
Most csendesen, a lány összeszedte őket,
Aztán egy puha kéz kinyúlt fentről,
A fiú gyengéden kezébe vett egy pitét,
És beleharapott, aztán,
"Finom."
A szavai keresztülhatoltak
A szívemen gyengéd kedvességgel,
Végre úgy tűnt, hogy tényleg létezem,
A fiú kinyúlt felé,
És nem, egyáltalán nem bánta,
Hogy most ő is úgy el volt átkozva, mint ahogy a lány.
Elfelejtve egy 'halott' világban,
Ahol csak ezek ketten éltek,
Elnyelve a vörös átok által.
Most mindenki sajnálta őket
és amit tettek,
Amiért bolond gyerekek voltak,
Elátkozva a vörös gyümölcs által,
Sosem élhettek örökké,
És helyette meghaltak,
Aaah,
Milyen szegény és szerencsétlen, tragikus történet!
De mindketten tele voltak örömmel,
A boldogság szerette a lányt és fiút,
La la la,
Milyen gyönyörű--Milyen bájos
Átok a számunkra,
Még ha meg is halunk holnap,
Nem fogjuk bánattal vesztegetni az időnket,
Vagy szomorúsággal, nem,
Csak mosolyogni fogunk.
Mint mindig, úgy tűnik, a hangom még mindig elhalványul.
Mintha tényleg nem is léteznék és olyan kicsinek érzem magam.
Minden egyes nap,
Úgy tűnik, ez az egyetlen mód,
Mindannyiótoknak, hogy úgy tettetek, mintha
Nem tudnátok, hogy el vagytok átkozva.
Végre, úgy tűnik,
Megszabadultunk az 'örökkévalóságunktól',
Tényleg úgy tűnt, mintha a pár végleg elvesztette volna az eszüket,
Szorosan ölelték egymást,
És megígérték, hogy mosolyogni fognak,
Mert végre megszabadultak a 'vörös gyümölcs átkának' fájdalmától!
Abban a hajdani, magányos 'halott' világban,
Most csak ezek ketten mosolyognak,
És gondosan őrzik az értékes idejüket.
 
Kommentare