Úgy hiszem, eltűnök

Kinn a város zaja, benn csak a csönd hono

Egy picit még Veled, ám egy kicsit máshol

S hiába várok, már nem történnek csodák,

Így azon az éjjelen, mikor majd elindulok tovább,

Felszállok az égbe, ha már nem lehet magától...

Úgy hiszem, búcsúzom, s elmegyek örökre,

Eltűnök majd csendben, legyek csak törölve,

Mert csak akkor zörögsz, ha szükséged van rám...

Azt hiszem, eltűnök, s nem ébredek fel többé,

Visszatérés? Ugyan! Így lesz mindörökké,

Többé már nem létezel, új életet kezdek,

Ha ez az egyetlen mód arra, hogy élhessek.

Most még itt vagyok, de nékem mi maradt?

A magány útvesztői, s a sivár kőfalak

Újra azt kell látnom, hogy veszek el újra,

Hát húzd be a függönyt, s engedj! Hadd keljek útra...

Πρωτότυποι στίχοι

Λέω να την κάνω

Nikos Makropoulos: Κορυφαία 3

1.	Έχω έρωτα μαζί σου (Ékho érota mazí sou)
2.	Παράδεισέ μου (Paradeise mou)
3.	Κάνε χιλιοστά τα χιλιόμετρα (Káne chiliostá ta chiliómetra)

Σχόλια