Örökre megállt velem az idő,
És ma is tovaszállt… Hová tűnt?
Csak néztem, ahogy a napom elfolyt,
De mire megyek úgy, ha ez meg is fojt?
Miért vakít el?
Miért vakít el annyi szín, mit úgysem látsz?
Hagyd, hogy éljek!
Hagyd, hogy éljek, színesen, mint más!
Mi a franc folyik itt,
Ez ugye csak egy vicc?
Miért lesz napról napra fekete-fehér?
Most jó, de ha fáj,
Kérlek ne utálj,
Még mindig küzdök,
Azt sem látva, hol az akadály!
És mikor eljő e pokoli érzés,
A fejemben zeng a kétségbeesés.
Újból!
Égjen el ez a ház, hogy fekete legyen,
Elfutok a világból, soha ne keress!
Égjen el ez a ház, hogy fekete legyen,
Elfutok a világból, soha ne keress!
Égjen el ez a ház, hogy fekete legyen,
Elfutok a világból, soha ne keress!
Soha ne keress!
Soha ne keress!
Soha ne keress!
Mi a franc folyik itt,
Ez ugye csak egy vicc?
Miért lesz napról napra fekete-fehér?
Most jó, de ha fáj,
Kérlek ne utálj,
Még mindig küzdök,
Azt sem látva, hol az akadály!
Mi a franc folyik itt,
Ez ugye csak egy vicc?
Miért lesz napról napra fekete-fehér?
Most jó, de ha fáj,
Kérlek ne utálj,
Még mindig küzdök,
Azt sem látva, hol az akadály!
És mikor eljő e pokoli érzés,
Fejemben zeng a kétségbeesés.
És mikor eljő e pokoli érzés,
Fejemben zeng a kétségbeesés.