Advertisements

Hungarian National Anthem - Himnusz - A magyar nép zivataros századaiból (Estonian translation)

Hungarian National Anthem - Himnusz - A magyar nép zivataros századaiból

Isten, áldd meg a magyart,
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!
 
Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.
 
Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.
 
Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villamidat
Dörgő fellegedben,
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd töröktől rabigát
Vállainkra vettünk.
 
Hányszor zengett ajkain
Ozmán vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám, kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!
 
Bújt az üldözött s felé
Kard nyúl barlangjában,
Szerte nézett, s nem lelé
Honját a hazában,
Bércre hág, és völgybe száll,
Bú s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger felette.
 
Vár állott, most kőhalom;
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virúl
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvánk hő szeméből!
 
Szánd meg, isten, a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!
 
Last edited by altermetaxaltermetax on Sun, 14/04/2019 - 00:49
Submitter's comments:

Írta Kölcsey Ferenc 1823-ban.
Megzenésítette Erkel Ferenc 1844-ben.

Estonian translationEstonian
Align paragraphs

Hümn

Jumal, lase madjareid
Rõõmu, rikkust maitsta,
Võtku võimas käsi neid
Vaenlaste eest kaitsta;
Keda muistsest muljuti,
Anna neile rammu:
Rahvas tulevikugi
Lunastand ju ammu!
 
Oled esiisad toond
Sa Kárpáti mäele,
Siin sa oled kodu loond
Bendegúzi väele,
Ja kus vete kohinaid
Kandub Dunalt, Tiszalt,
Seal Arpádi pojad maid
Viljelevad visalt.
 
Kahisesid viljapead
Kúni-riigi põllul,
Tilkus nektarina head
Veini Tokaj nõlvul;
Meie lippu nähti siis
Julmil türklastelgi,
Ning kõrk Viin väe vangi viis
Kurval Mátyáselgi.
 
Haih, kuid süttis vihameel
Sul me eksimustest,
Nuhtlesid meid pilve teel
Pikse raksatustest.
Mongolite röövli noolt
Saatsid Sa me üle;
Orjaike Türgi poolt
Avas meile süle.
 
Ja kui tihti tõstis häält
Osmani julm veli,
Langena meeste luudemäelt
Kostis võiduheli!
Kodu, sinu rinnale
Langesid su pojad,
Ei saand võsu pinnale,
Said vaid surnukojad!
 
Pages põgenik, kuid ees
Valvas mõõk ju urus.
Isamaad ei leidnud mees
Oma kodukurus.
Teda orgu, mäele tõi
Mure, kahtlus hinges,
Kives varbad verre lõi
Tulemeres vinges.
 
Linnad nüüd on varemes;
Rõõm ja tuju lahtund;
Kaebeis, surmaoietes
Kaunis põli ahtund.
Ah, et tärka vabadus
Surnuverest ilmas!
Orjanutt ja ahastus
Nukral orvul silmas.
 
Jumal, aita madjareid!
Hukkuvad nad veres,
Sinu käsi kaitsku neid
Kannatuste meres.
Keda muistsest muljuti,
Anna neile rammu:
Rahvas minevikugi
Lunastand ju ammu.
 
Thanks!
Submitted by LingodudeLingodude on Sun, 24/01/2021 - 11:22
Author's comments:

Translated in 1937 by Albert Kruus.

Comments
Read about music throughout history