Furcsa határ...
Az árnyékokba
A fényből érve,
A sötétségbe
És az éjszakába.
Letértünk az útról,
Elhagytuk a jó irányt.
Láttunk már jobb időket is.
Most határmezsgyén állunk, és azt kívánom, bárcsak ne lennék itt.
Azt mondják, itt soha nem történhet meg,
De ez egy furcsa határ.
Szabadságharcosok jönnek, mennek:
Kegyetlenek, jóravalók és hülyék.
Ingoványos talajra tévedtünk,
Elhagytuk a jó irányt.
Csapdába estünk ezekben a veszélyes időkben.
És most határmezsgyéhez értünk, ahol megízlelheted a félelmet.
Azt mondják, itt soha nem történhet meg,
De ez egy furcsa határ.
Elmúltak a jó idők,
Mikor boldogok voltunk,
És gondjaink
Semmiségnek tűntek.
Ingoványos talajra tévedtünk,
Elhagytuk a jó irányt,
Nincs szerencsénk
És időnk sincs már.
És most határmezsgyén állunk, és közel kerültünk hozzá, hogy megtegyük.
Azt mondják, itt soha nem történhet meg,
De ez egy furcsa határ.
Szabadságharcosok jönnek, mennek:
Kegyetlenek, jóravalók és hülyék.
Nincs dolgunk
És időnk sincs már,
Nincs szerencsék
És elhagytuk a jó irányt.
Most határmezsgyén állunk, és közel kerültünk hozzá, hogy megtegyük.
Azt mondják, itt soha nem történhet meg,
De ez egy furcsa határ.
Vidd el a gyermekeid, amíg még megteheted,
De ott már sehova sem menekülhetsz:
Nincs több könny és nincs több kacagás,
Egy nap majd ledobják az atomot,
És nem lesz több apa és nem lesz több anya.