De oly egyformák vagyunk

Az esték magukon is csak a Te színeidet hordják

Mert, bár távol mentél, mégis itt vagy velem, megint

Bár hiába mondtuk ki a végső szót, ugyanazon éj borul ránk,

S azonos magánytól hasadva véreznek szíveink...

De mégis olyan, mintha egyazon testben léteznénk, mi ketten

De mégis olybá tűnik, mintha Te volnál a másik felem

Hisz szerelem nélkül oly sivár a létezés,

És, Kedvesem, egymástól távol csupán elveszettek vagyunk, s fáj az emlékezés

A semmiben, egyedül tengődve, mint az égbolttalan Hold - így vagyunk, mióta szerelmünk véget ért!

Ölelésem, akár egy lerombolt, falak nélküli város, olyan lehet,

S csupán védőpajzs nélküli üresség - a Te életed!

Paroles originales

Μα πόσο μοιάζουμε

Natassa Theodoridou: Top 3

1.	Δε Θέλω Τέτοιους Φίλους (De Thelo Tetious Filous)
2.	Μια Κόκκινη Γραμμή (Mia Kokkini Grammi)
3.	Περηφάνια Μόνο (Perifánia Móno)

Commentaires