Oroszország gyalázatos háborút folytat Ukrajna ellen.     Állj ki Ukrajnával!
Ossza meg
Betűméret
Eredeti dalszöveg
Swap languages

Une saison en enfer - 019 - Matin

. . N’eus-je pas une fois une jeunesse aimable, héroïque, fabuleuse, à écrire sur des feuilles d’or, — trop de chance ! Par quel crime, par quelle erreur, ai-je mérité ma faiblesse actuelle ? Vous qui prétendez que des bêtes poussent des sanglots de chagrin, que des malades désespèrent, que des morts rêvent mal, tâchez de raconter ma chute et mon sommeil. Moi, je ne puis pas plus m’expliquer que le mendiant avec ses continuels Pater et Ave Maria. Je ne sais plus parler !
 
. . Pourtant, aujourd’hui, je crois avoir fini la relation de mon enfer. C’était bien l’enfer ; l’ancien, celui dont le fils de l’homme ouvrit les portes.
 
. . Du même désert, à la même nuit, toujours mes yeux las se réveillent à l’étoile d’argent, toujours, sans que s’émeuvent les Rois de la vie, les trois mages, le cœur, l’âme, l’esprit. Quand irons-nous, par delà les grèves et les monts, saluer la naissance du travail nouveau, la sagesse nouvelle, la fuite des tyrans et des démons, la fin de la superstition, adorer — les premiers ! — Noël sur la terre !
 
. . Le chant des cieux, la marche des peuples ! Esclaves, ne maudissons pas la vie.
 
Fordítás

Reggel

. . Hát ez a nyájas, hősi, mesebeli, volt-hol-nem-volt ifjúságom - amaz aranylapra feljegyezni való?! Sokat értem vele! Milyen gaztettel, miféle tévelygéssel érdemeltem ki, hogy most oly gyenge vagyok? Ti, akik azt állítjátok, hogy a jószág sivalkodva zokog bánatában, a senyvedő lemond minden reményről, és a halott rosszat álmodik - ti próbáljátok elmondani, mekkorát buktam, miket álmodtam. Én már úgy sem tudom megértetni magam - akár a koldus a maga motyogó miatyánkjaival meg üdvözlégyeivel. Immár beszélni se tudok!
 
. . Mindazonáltal, mára, azt hiszem, befejezem pokol-beszámolómat. Mert az volt, a pokol; az az egyszeri, amelynek a kapuit az Emberfia nyitotta meg.
 
. . Ugyanabban a sivatagban, ugyanazon az éjszakán, felébredéskor, felnyíló szemem váltig arra az ezüstcsillagra tekint, anélkül, hogy felindulnának az élet Fejedelmei, a háromkirályok, a szív, a lélek, a szellem. Mikor megyünk mi a homokpartokon, a hegyeken túlra, hogy köszöntsük az új mű születését, az új bölcsességet, zsarnok-ördögök futamodását, a babonák elmúlását - elsőként járulandó Szentkarácsony imádására a Földön!
 
. . Éneklő mennyek zengése, népek menetelése! Rabszolgák, ne átkozzuk az életet.
 
Arthur Rimbaud: Top 3
Hozzászólások