Hálószobák dicsőítő énekei

Itt eldőlni épp olyan jó, mint bárhol

Itt építjük fel az oltárunkat

Tegyél a Máriáddá!1

Én már le is térdeltem

A zihálásodban ott volt Jézus

Aztán felbukkant az enyémben is

Kiizzadjuk a vallomásunk

Pusztulásról és mennyországról

Mert ez az ő2teste, ez az ő szerelme

Olyan önző imák

És nekem sosem elég

Óóóó, igen

Nekem sosem sem elég

Kifröccsent tej könnyek

Érted tettem ezt

A kék és zöld bálványra3

Ráfröccsentek

A legédesebb behódolás

Magamba inni téged

A bor, a nők

Hálószobák dicsőítő énekei

Mert ez az ő2teste, ez az ő szerelme

Olyan önző imák

És nekem sohasem elég, mert, ó

Nekem sosem elég

Igen, nekem sosem sem elég

Nem keresek én itt feloldozást

Mert találtam már magamnak egy régi megoldást

Nem keresek én itt feloldozást

Mert találtam már magamnak egy régi megoldást

Ez az ő teste2, ez az ő szerelme

Olyan önző imák, nekem sosem elég

Ez az ő teste2, ez az ő szerelme

Olyan önző imák, nekem sosem elég

Nekem sosem elég

Igen, nekem sosem elég

1. Talán a bibliai Mária Magdolnára gondol.
2. a. b. c. d. Hímnemű személyes névmás.
3. Egy genius.com-os hozzászólás szerint a "black and blue" (fekete és kék) a dalban szereplő nő véraláfutásaira vonatkoznak, amik durva, szenvedélyes szex következményeképp kerültek oda.
https://genius.com/1895209