Nights in White Satin ( Tradução para Húngaro)

Advertisements
Inglês

Nights in White Satin

Nights in white satin, never reaching the end,
Letters I've written, never meaning to send.
Beauty I'd always missed with these eyes before.
Just what the truth is, I can't say anymore.
 
'Cos I love you, yes I love you, oh how I love you.
 
Gazing at people, some hand in hand,
Just what I'm going through they can't understand.
Some try to tell me, thoughts they cannot defend,
Just what you want to be, you will be in the end.
 
And I love you, yes I love you,
Oh how I love you, oh how I love you.
 
Nights in white satin, never reaching the end,
Letters I've written, never meaning to send.
Beauty I've always missed, with these eyes before.
Just what the truth is, I can't say anymore.
 
'Cos I love you, yes I love you,
Oh how I love you, oh how I love you.
'Cos I love you, yes I love you,
Oh how I love you, oh how I love you.
 
Breathe deep
The gathering gloom
Watch lights fade
From every room
Bedsitter people
Look back and lament
Another day's useless
Energy spent
 
Impassioned lovers
Wrestle as one
Lonely man cries for love
And has none
New mother picks up
And suckles her son
Senior citizens
Wish they were young
 
Cold hearted orb
That rules the night
Removes the colours
From our sight
Red is gray and
Yellow white
But we decide
Which is right
And
Which is an Illusion
 
Última edição feita por domurodomuro em Quarta-feira, 05/06/2019 - 17:58
Tradução para HúngaroHúngaro
Alinhar parágrafos
A A

Éjszakák fehér atlaszselyemben

Éjszakák fehér atlaszselyemben, soha nem érnek véget,
Levelek, amiket megírtam, és sosem küldtem volna el.
Szépség, mi folyvást hiányzott, akárcsak ezek a szemek.
Hogy mi az igazság, azt többé el nem beszélhetem.
 
Mert szeretlek, igen szeretlek téged, oh mennyire szeretlek.
 
Az embereket bámulom, egyesek kézenfogva,
Soha nem érthetik meg, mi a szenvedéseim oka.
Néhányuk megmagyarázná, készenkapott gondolatokkal,
Hogy amivé válni akarsz, azzá leszel hamarosan.
 
És szeretlek téged, igen szeretlek,
Oh mennyire szeretlek, oh mennyire szeretlek téged.
 
Éjszakák fehér atlaszselyemben, sosem érnek véget,
Levelek, amiket megírtam, de sosem küldtem volna el.
Szépség, mi folyvást hiányzott, akárcsak ezek a szemek.
Hogy mi az igazság, azt többé el nem beszélhetem.
 
És szeretlek téged, igen szeretlek,
Oh mennyire szeretlek, oh mennyire szeretlek téged.
És szeretlek téged, igen szeretlek,
Oh mennyire szeretlek, oh mennyire szeretlek téged.
 
Lélegezz mélyeket
Az ereszkedő homály
Elnyeli a fényeket
És minden szobát
Magányos emberek
Visszanéznek és keseregnek
Újabb hasztalan nap
Elvesztegetett energia
 
Szenvedélyes szeretők
Egyként küzdenek
Magányos férfi kiált szerelemért
És nem kap semmit
Kismama kapja fel
És szoptatja fiát
Városi időseknek
Hiányzik a fiatalság
 
Közömbös égitest
Mi uralja az éjszakát
Elnyeli a színeket
Amerre a szem ellát
A piros szürke és
Fehér a sárga
De miénk a döntés
Kinek melyik a valósága
És
Melyik illúzió csupán
 
Adicionado por aioioiaioioi em Terça-feira, 08/07/2014 - 15:31
Comentários