Ahogy az oroszlán a rácsok mögül
Az idomárjára néz, talán
Fél az ostortól, de a
Húsdarabokat is tőle várja.
De ha kiszabadulna a porondról,
Tudod, a nézők beszarnának, mert
Hiába rács, hiába korbács,
Ő akkor is minden állatok királya,
Az állatok királya.
Ha ez a szerelem az élet,
A halál a harc,
Én leteszem eléd a fegyvert.
Mind a ketten vesztenénk,
Ilyen háborút még
Soha senki nem nyert.
De a küzdelem, ami
Kettőnk között tart,
Még nem ért véget.
Te vagy az örömöm,
Te vagy a bánatom,
Te vagy az életem,
Nekem te vagy az állatom,
Te vagy az állatom.