Россия ведет позорную войну с Украиной.     Поддержи Украину!
Делиться
Размер шрифта
Перевод
Поменять языки местами

A magány

Marco elment és nem tér vissza többé
A 7.30-as vonat nélküle
Csak egy lélek nélküli fémszív
A város szürke reggelének hidegében
 
Az iskolában üres a pad, de Marco bennem él
Oly édes a lélegzete az emlékeimben
A hatalmas távolságok úgy tűnhet, elválasztanak minket
De a szívem erősen dobog idebent
 
Ki tudja, gondolsz-e majd rám,
Ha többé már nem beszélsz a rokonaiddal
Hogy rejtőzködsz-e, akárcsak én, és
Kerülöd a tekinteteket, ott maradsz
 
A szobádba zárkózva, és nem akarsz enni sem
Csak erősen szorítod magadhoz a párnát
Sírsz, és nem tudod
Milyen gyötrelmet okozhat még a magány
 
Marco, a naplómban vagy egy fénykép,
Amin egy szégyellős gyerek szemeivel nézel
Azt szorítom erősen a szívemhez és érzem, itt vagy
Az angol és matematika leckék között
 
Az apád és az ő tanácsai, micsoda egyhangúság
A munkájával együtt téged is elvitt
A véleményedet biztosan nem kérdezte,
Csak annyit mondott: "Egy nap megérted majd"
 
Ki tudja, gondolsz-e majd rám,
Ha a barátaiddal beszélsz
Hogy ne szenvedj többé miattam
De tudod, nem könnyű...
 
Nem bírom tovább az iskolát
És a délutánokat nélküled
Tanulni hasztalan, minden gondolatom
Körülötted forog
 
Nem lehet a kettőnk életét
Szétválasztani
Kérlek, várj meg kedvesem...
De nem tudlak becsapni
 
A köztünk lévő magány
És ez a csend bennem
Félelem attól, hogy nélküled
Éljem az életem
 
Kérlek, várj meg, mert
Nem tudok létezni nélküled
Nem lehetséges a kettőnk történetét
Szétválasztani
 
Оригинальный текст

La solitudine

Нажмите, чтобы увидеть оригинальный текст (Итальянский)

Комментарии
Don JuanDon Juan
   пн, 12/11/2018 - 20:49

I have added some punctuation and changed some minor stanzas around. You might want to check your translation for updates.