Durva lenne, mint egy ipanemai dal ide az emeletre
Többet ígérne, mint három pont egy üzenet végére
Egyszerű lenne, mint a tengerben Nassau meztelen
Ha nem néztem volna be már a legelején, hogy ez szerelem
Titkos sóhajok, zátonyra futott hajók, lakatlan szív
De béna látni egy kalóz arcán, hogy sírt
Édes vagy sós, nem lettem hős, mélybe ugrottam, ahol azt mondtad vársz
Mekkora gyász, hogy mégis máshol jársz
Kel fel a nap, nem alszol, egy kis kabin emeletes ágyán folyton végigveszed
Hogy ez miért nem jó neked, aztán mégis megteszed
Nem leszek sohamár a régi, karibi pálmafás partoknál a kincs a mélybe esett
Te meg az égben keresed a te saját kincsedet
Ahogy búcsúzunk, fújja a szél a zsebkendőnk, az ipanemai dal, a mélytengeri
szörny, még ő is itt van, nézd: a lakatlan szív
Másfele visz az út minket, barátom, szemed a felhőkön, dalom az óceánon arról
szól, neked a föld és az ég, nekem a tűz és a víz