✕
Hungarian
Hungarian
Évek óta a tűzfalon
egyetlen szó: szeretlek, –
krétával írt, félméteres
betűkkel szól: SZERETLEK!
Nem tudhatom, ki írta föl,
s azt sem tudom, kinek. –
Lehámlik innen a plakát,
s őt békén tűri meg,
őt – e csontfehér kréta-szót –
eső, szél és hatóság;
legyőzhetetlenül ragyog,
némán, nem tudva sorsát.
Fölötte szirénák recés
tárcsái rozsdaverten;
alatta óvóhelyek – és
roncsok a képzeletben.
Reménye: csillagos tavasz;
emléke: téli tört ág…
Hová lett az az éjszaka,
amikor ideírták?!
S hol az a fiú, – hol a lány,
ki nem szálló szavára
bízta szíve üzenetét –
de a ház tűzfalára?
Tán azt se tudja már, mit írt,
vagy bánja: mért is tette!?
Lehet. – De legdrágább hitét
örökre ittfeledte:
hogy, míg fölvirrad ránk a nap
és áll fala e háznak,
szerelmét hajnal-sugarak
hirdessék a világnak;
s hogy, míg szerelmét hirdetik
hadai a sugárnak,
megálljon épen a világ,
és tűzfala e háznak.
Алексей ЧиванковKomentar
https://garaigabor.wrm.hu/index.php?handler=text&page_id=29