✕
Húngaro
Húngaro
Drágám, de jó volt milliárd ideg
lázhálójában zsongó szerveid
gyönyörét, az élet ős titkait
benned és érted, általad s veled
érezni-kapni, mikor megeredt
lélek és test és csordúlt és telibb
és zengőbb volt, mint a mestereik
keze alatt szárnyrakelt hangszerek!
Be jó voltál, Mindenség burka, rajtam,
s be fájt elhagyni húsodat, viharban
és napfényben; bár amikor akartam,
mindig rám csukódhattál… De mi vagy,
mi vagy most? Szó, név, semmi, gondolat.
Legédesebb, és legborzalmasabb!
Joe VáradiComentarios
forrás: A huszonhatodik év (42. szonett)