Élénk csíkos lábain jön a pókember
Finoman az esti napsugár árnyékában,
A megboldogult holtak ablakainál lopakodva
Keresi áldozatát a reszkető ágyban
Félelem után kutatva a növekvő homályban
És hirtelen
Egy mozdulat a szoba sarkában
És semmit sem tehetek
Amikor rémülten ráeszmélek
Hogy a pókember vacsorája ma én leszek.
Halkan kacag, s fejét rázza
Most közelebb kúszik, közelebb az ágy lábához
Finomabban mint az árnyék, s fürgébben mint a legyek
Karjaival körbefog, nyelve a szemeimben.
„Maradj nyugton és csöndben drága fiam
Ne erőlködj annyit, különben jobban foglak szeretgetni
Késő már elmenekülni vagy a villanyt felkapcsolni,
A pókember vacsorája ma te leszel.”
És úgy érzem ,mintha milliárd reszkető szőrős lyuk falna fel
És tudom, hogy reggel
Didergő hidegben ébredek majd fel
És a pókember mindig éhes...